Erre: Ott volt a Szőke, természetesen a tengerparton röplabdázott félmeztelenül, és az is természetes volt, hogy Miley átvitt értelemben, és fizikálisan is bele botlik már az első nap, azonnal jött a tetszel nekem, én is neked is. De még egy hajszállal elkerülte a nyálas kategóriát. (Vagy csak én szeretem nagyon a romantikát? ) Nem túlozta el a szerelmi szálat, az első szerelem minden szépségével, és fájdalmával megjelenítették. Zene: nekem kevés volt. Az előzetes és a cím azt sugallta, hogy a zene itt mindenütt jelen lesz. Így sok-sok jó énekre számítottam. Sajnos egy se nagyon volt. Ha igazságos akarok lenni, akkor nem mondhatom, hogy ez egy toplistás film. Sok mellékszál, és több karakter is kidolgozatlan maradt. De.. A családi szál sokkal lényegesebb volt. Ez az oka annak, hogy a film után adok egy esélyt a könyvnek is. Egy szétszakított család, egy apa és egy lánya, akik régen közös nyelvet beszéltek, most idegenek, mint akik nem is egy bolygóról jöttek. A zene, a szeretet, a nyár ismét összehozza őket.
Egy romantikafüggőnek Nicholas Sparks neve pont olyan ismerősen cseng, mint egy drogfüggőnek a heroin. Számomra ő a legjobb drog. Senki másnak nem sikerült még meggyőznie a szerelmes férfi karakteréről. Regényei többségét megfilmesítették, ami nem is véletlen, így kiválasztottam nektek azt az 5 kedvencemet, amikről eddigi filmajánlóimban még nem tettem említést. 1. Hosszú utazás Az események két szálon futnak, az első a jelenben játszódik. Luke, az egykori rodeo bajnok, a sérülése utáni visszatérését tervezi, mikor találkozik a gyönyörű főiskolás Sophiával, akivel nem is különbözhetnének jobban egymástól. A nagyvárosi lány okos és ambiciózus, egy igazi stréber, míg Luke egy egyszerűbb életet élő rodeós cowboy. Egy valóságos félisten, aki egy farmon él az anyjával, és nap mint nap keményen dolgozik. Luke a rodeóért él, míg Sophia a művészetekért. A két fiatal azonban mégis egymásba szeret, ám mindez próbára teszi őket. Egy nap megismerkednek Irával, egy kezdetben mogorvának tűnő kisöreggel, akivel végül mégis bizalmas kapcsolatba kerülnek.
Ilyen módon kapcsolatba kerül az iskola "csodabogarával", Jamie -vel, aki a helyi baptista lelkész egyetlen lánya. A két teljesen ellentétes személy kapcsolata azonban mégis érdekesen alakul... 5. Az utolsó dal Sokat vívódtam, míg végül rászántam magam, és én is megnéztem ezt a filmet - és cseppet sem bántam meg. Egy kicsiny amerikai, tengerparti városban játszódik - ahogy azt Sparkstól már megszokhattuk. A középpontjában egy családjától elidegenedett apa áll, aki esélyt kap arra, hogy együtt töltse a nyarat lázadó, tinédzser lányával. Eddig még jól is hangzik a történet, a bibi csak az, hogy már hosszú évek óta nem látták egymást. Az újbóli kapcsolatfelvétel igen nehezen indul, ám szerencsére van egy közös érdeklődési körük: a zene. A zenén keresztül megismerhetjük a család történetét: barátságokat, titkokat és árulásokat, az első szerelmet és a második esélyt. Többet nem is szabad erről elárulnom... Forrás: Shutterstock Kibeszélő! Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod?
★ ★ ★ ★ ★ Nektek mi a véleményetek róla? A film hogy tetszett? Olvassatok sokat!
A Vissza hozzád jó könyv Pár hónapja olvastam a könyvet és nagyon utáltam a befejezését. Gyűlöltem, mert ott szúrt szíven, ahol a legjobban fájt, és utáltam, hogy Sparks éppen ezt a befejezést választotta. Persze, tudtam, hogy egyetlen más végkifejlet nem lenne méltó a könyvhöz, de akkor is utáltam. Messzire elhajítottam, nem foglalkoztam vele, de nem felejtette el. Amanda Collier és Dawson Cole tizenévesen szeretnek egymásba mélyen és visszavonhatatlanul. A kettejük közötti kötelék széttéphetetlennek tűnik annak ellenére, hogy a családi hátterük végzetesen különbözik egymástól, és a szüleik sem nézik jó szemmel a kapcsolatukat. A főiskola előtti utolsó nyáron azonban előre nem látott, tragikus események szakítják el őket egymástól, és terelik teljesen más irányba az életüket. Huszonöt évvel később Amanda és Dawson visszatér szülővárosukba annak az embernek a temetésére, aki fiatal korukban egyedüliként támogatta a szerelmüket, és menedéket nyújtott nekik. Egyikük sem azt az életet élte, amelyet elképzelt magának, és egyikük sem tudta elfelejteni azt a szenvedélyes első szerelmet, amely örökre megváltoztatta a sorsukat.
A nap tanulsága, hogy a Notebook megismételhetetlen?
Na jó, néha kicsit tényleg fárasztó, de Ronnie is tudta értékelni, én meg öccs nélkül pláne. Nagyon tetszett, hogy több szemszögből néztük az életet, a történéseket, tetszett, hogy szép lassan kiderültek a miértek. Néha bizonygattam magamnak, úgyis ez jön, de olcsó, de kiszámítható – húztam még két percig. Aztán bőgtem. Olyan mindegy. Ha kijön, kijön… Kell ez, egy kis lélekmosópor, egy kis víz, és máris tisztább a tekinteted. Meg a lelked. Én az ilyen meséket, mint Az utolsó dal mindig – néha tudatosan is – tényleg tisztogatásnak használom. Kijön vele a bennragadt feszültség, az el nem sírt könnyek, elmúlik a bánat és rájössz, hogy jó az életed. Köszönöm Nicholas Sparks, köszönöm General Press! …. Post Views: 1 452