Igen Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében - Díjak és jelölések 1971 - Oscar-díj - legjobb idegen nyelvű film 1972 - Oscar-jelölés - legjobb eredeti forgatókönyv ( Elio Petri, Ugo Pirro) 1971 - Golden Globe-jelölés - legjobb idegen nyelvű külföldi film Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében fórumok Vélemények Oereg Gorm, 2020-02-29 00:14 8 hsz Keresem Madarbarat, 2006-12-18 00:11 1 hsz Kérdések téma megnyitása 0 hsz
A film 1971-ben Oscar-díjat kapott. 1983-ban a Cannes-i fesztiválon, a Mario Ricci halála című drámában nyújtott alakításáért kapta a legjobb színésznek járó díjat. Négy évvel később a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon – ahová kommunista országok filmjeit is benevezték –, ugyancsak a Legjobb Színész díját vitte el. 1990-ben a Nyitott ajtók filmdrámáért a legjobb európai színészként deklarálták. 1991-ben az Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon megkapta az Arany Oroszlánt, ezzel lezárult filmes karrierje. 1994-ben Theodoros Angelopoulos felkérte, hogy vállalja el az Odüsszeusz tekintete című filmje főszerepét. Görögországba utazott, ahol azonban szívinfarktus érte és a Makedóniához közeli Florinában meg is halt. (Helyette így Erland Josephson kapta meg a főszerepet. ) Világéletében meggyőződéses baloldali volt, s ezt gyakran a szerepeiben is kimutatta. Szoros kapcsolat fűzte kommunista szervezetekhez, élesen támadta a szélsőjobboldalt, és a római katolikus egyházat is.
A Doktor egykedvűen lefürdik, nyomokat hagy, majd távozik, hogy megünnepelje friss kinevezését egy modernebb, sokkal letisztultabb, négyszögletes világban. A film két csapása már a bevezetésben elválik. Petri és társ-forgatókönyvírója, Ugo Pirro párhuzamos rímeltetésekkel, flashbackekből épít fel egy "álom"-világot és egy gépiesebb "való"-világot. A Doktor próbára teszi a saját maga által uralt rendszerét. Szándékosan nyomot hagy, vallomást tesz, sőt még tanút is szerez, aki ellene vall, azonban mindhiába. Mindenki eltünteti a nyomokat és falaz neki, hiszen a politikai rendőrség vezetője feddhetetlen. A film sikere főleg remek dramaturgiájából adódik. Miközben fokozatosan kerülnek elő a bizonyítékok, azt is megtudjuk, hogy milyen fontos ember főhősünk, s a visszaemlékezésekben az indítékaira is fény derül. Az önimádó figura e pontokon mutat hasonlóságot Ferreri alakjával, annak ellenére, hogy a Dillinger halott főszereplője viszonylag egyszerű figura. Petri főhőse azonban már szinte Istennek képzeli magát, egyenértékűnek hivatásával, akit ha megsértenek, akkor féltékenységből, dacból halálos "bosszút" állhat.
Pasolini ( Salò), Fellini (a Róma autópálya-jelenete), Antonioni ( Zabriskie Point) és Ermano Olmi ( Il posto) is a halál mozdulatlan, disztópikus világához nyúltak. Az olasz film társadalmi érzékenysége azonban a neorealizmus óta nem vesztette el erejét, csak formája vált szimbolikussá. Ennek az irányzatnak egyik oszlopos képviselője volt Elio Petri, aki először kritikusként kereste kenyerét, majd forgatókönyvíróként olyan késői neorealista filmeket írt, mint a Róma, 11 óra ( Roma ore 11, Guiseppe De Santis, 1952). A hatvanas évektől kezdve rövidfilmeket készített, visszatérő témája a politikai szatíra. Petri társadalmi szatírájának központjában egy valóban minden gyanú felett álló polgár áll. A mindenki által csak Doktornak (Gian Maria Volonté) nevezett gyilkos a politikai rendőrség vezetője. Félrefésült haja, hibátlanul szabott zakója és gyönyörű szeretője (Florinda Bolkan) van. Tökéletes szúrós arcú figura, aki ágyasa szobájába belépve furcsa játékba kezd. A szecessziós környezetű garnitúra között szeretkezéshez készülődnek, majd hirtelen orgazmus helyett a nő holtan rogy a férfire, aki elvágta torkát.
Hankiss Elemér fegyelmi tárgyalása jó állapotú antikvár könyv Beszállítói készleten A termék megvásárlásával kapható: 59 pont Állapot: A termék jelenleg nem rendelhető! 5% 1 590 Ft 1 510 Ft Kosárba Törzsvásárlóként: 151 pont Események H K Sz Cs P V 28 29 30 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 31 1
világháborús álszent politikáját leleplező Hochhut-darabot, A helytartót, miután az egyház betiltotta színházi bemutatását. 1967-ben főszereplője volt az egyik első olasz maffiafilmnek, a Mindenkinek a magáét című Petri-alkotásnak. 1968-ban csatlakozott a Teatro di strada politikai utcaszínházhoz és együtt dolgozott Jean-Luc Godard filmkollektívájával is. Az 1970-es években ő személyesítette meg a vélhetően politikai gyilkosság áldozatává vált Enrico Matteit, az olajipari tröszt elnökét, ő volt Bartolomeo Vanzetti, az 1927-ben Amerikában ártatlanul kivégzett olasz anarchista, és híres alakítása volt A munkásosztály a paradicsomba megy szakszervezeti vezetője. 1976-ban visszautasított egy főszerepet Bernardo Bertolucci Huszadik század című filmeposzában, mert inkább a Pinochet-diktatúra elől elmenekült chilei rendező, Miguel Littin Levelek Marusiából című filmjében akart játszani. 1986-ban ő alakította az 1978-ban a Vörös Brigádok által meggyilkolt Aldo Morót a kereszténydemokrata pártelnökről szóló dokumentum-játékfilmben.
Gian Maria Volonté 1994-ben halt meg egy görögországi forgatás során. A Vizsgálat egy Volonté nevű polgár ügyében 60 perces DVD több kiadatlan interjút tesz közzé a pályatársak vallomásai mellett, és külön könyvet is mellékelnek hozzá, Egy mítosz nyomai címmel.