S a kisegér először érezte életében a repülés boldog örömét. Publisher Holnap Kiadó Source of the quotation p. 5-9.
Kikukkantani is nagyon szeretett volna, mert a zajok sokaságából ítélve nagyon érdekes lehetett a kint brummogó, sistergő, zakatoló világ. A brum-brum, zir-zurr az, ami kaszálni, szántani, vetni, aratni szokott; akik kiabálnak, azok gépeken ülő emberek… "Csak nem ki a határba kerültem megint? " – szontyolodott el a kis mezei egérke. De nyomban meg is vigasztalódott, amikor egy minden eddiginél nagyobb odazökkenés után mozogni kezdett a föld alatta. És kétségbeejtő dübörgés-prüszkölés-csikorgás-csattogás és még föl sem sorolható, mi minden vette körül. Ekkor érkezett be a vonat. "Na, most ideje meglépni" – húzódott a lyuk felé. De még idejében visszarántotta az orrát, mert már újra repült. Repült, zökkent és megint repült, és már fönn is volt a vonatfülke csomagtartójában. Lassan lecsöndesült a világ körülötte. Kivált, amikor ringatva elindult a vonat. S az utasok halkan duruzsoló hangja már-már el is álmosította volna, ha eszébe nem jut, hogy ő milyen éhes. Jó illatokat érzett a bőröndben.
Világlátott egérke (Hungarian) Egy árva mezeiegérke megunta a hosszú őszi esőket, s meg a koplalást. Gondolt egyet, bemerészkedett a faluba. Tudta az egértörténelmet. Hallotta az öregebbektől, hogy a házi egereknek, azoknak mindenük megvan. Pince, kamra, padlás tele minden jóval. Egyedül csak a macskától kell óvakodniok. Még örültek is a házi egerek, amikor a falu legszélső házának pincéjébe besurrant. De amikor kiderült, hogy nemcsak látogatóba jött, hanem a telet is ott szándékozik tölteni, akkor bizony már-már a rokonságot is kezdték kétségbe vonni. – Aki mezeinek született, maradjon mezei – mondta bajszát megpödörítve a főegér. – Magunk is szűkösen vagyunk. Meg aztán itt a macska. Az még az egerésző rókánál meg a sasnál is szemfülesebb, furfangosabb. Egy-kettőre karmába kaparint. – Bizony, bizony! – cincogták kórusban a többiek. – Kivált, ha megtudja, hogy milyen ínyencfalatnak való érkezett. – Könnyen megtudhatja. – Meg bizony, meg bizony. – S akkor aztán jaj neked, jaj neked! Szép egy rokonság – riadt meg a kis mezeiegér –, ezek még képesek lesznek följelenteni engem a macskánál.
2019. január 14., 21:41 Ez az egérke bejárta a világot, útján segítették az új barátok. Sok utazás és verstanulás, néha a veszély elől iszkolás, kalandok és érzések viszik előre a történetet. Kedveltem e kisegeret, kit Kányádi megelevenített. tshehip >! 2019. június 7., 12:13 A télen vásárolt karácsonyi egeres mesekönyv után már meg volt alapozva ennek a történetnek, de ilyen előzmény nélkül is tetszett volna. Mozgalmas és tanulságokkal teletűzdelt a történetszövés. Egérkénk apró teremtmény létére nem is olyan apró kalamajkákba keveredik. A macskaveszélyt rejtő vidékről a nagyvárosba menekülve az alvilági patkány közösséget megjárva az el- és befogadó iskolás gyerekek közösségébe kerül, akik összefogva visszajuttatják a városi élmények után máris hívogatóbb vidékre. Így összefoglalva úgy tűnik, nem is gyerekeknek szól ez a mese. dianna76 P >! 2020. április 16., 14:56 Egy meseregénynek jó volt, de nem kívánnám újraolvasni. Az elejét még tudtam élvezni, de ahogy a gyerekek közé került egérhősünk, kezdtem unni.
Úgy látszik meg kell maradnom Kányádi Sándor verseinél. Azokat szeretem! >! 90 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633469798 · Illusztrálta: Keresztes Dóra latinta P >! 2013. augusztus 22., 22:42 A meseszövés, a történet gyökerei itt is az antikvitásban kereshetők. A mezei és a városi egér találkozása, tapasztalatcseréje azonban kibővül sok újszerű eseménnyel: találkozhatunk az emberek világából ellesett, az egerekébe átültetett vasúti alkalmazottakkal, a Tom és Jerryn szocializálódott "egérszerető" macskával, patkányokkal, akiknek szintúgy megvan a maguk társadalmi berendezkedése előjogokkal, kétes kiváltságokkal (mint az embereknél), iskolás gyerekekkel – akik között azért még működik a "véd és dacszövetség", a titoktartás szentsége, és akik ezért képesek jobbá formálódni is. Az "életszagú, természetközeli tananyag" megjelenésével igazi, felelős szeretetközösséggé válik végül maga az iskola is. Ötletesnek tartom a hangjegyfüzetes címlapot, meg a belső, "szennycímlap" egeres kottáját (amúgy szerintem a Hej, tulipán, tulipán hangjait jelöli, bár a ritmus és az ütem jelzése elmaradt, szóval amolyan ötvonalas egérgregorián lett), de a nagyobb rajzok nem tetszettek annyira.