Kézikönyvtár Verstár - ötven költő összes verse Csokonai Vitéz Mihály 1792 A szabadság Teljes szövegű keresés Szép szabadság! óh, sehol sincs E világon oly becses kincs, Mely tenálad nagyobb volna, Vagy tégedet kipótolna. Te könnyíted terheinket; Ha bú rágja szíveinket, Az oly madár igen ritka, Melynek kedves a kalitka: Bár arannyal van béfedve, Mégsem telik benne kedve. Bár meg ne kelljen szűkűlni, Mégis mindég fog készűlni Mit ér, mit ér a rabságban Kínlódni sok gazdagságban? Mit ér minden, ha köteled Békós lábadon viseled? Ha a kínos szolgabot vér, Úgy a pompa, a nemes vér Minden vágy a szabadságra, Kevés a pénzre s országra; Több vágy szabadon pihenni, Mint pénz közt gazdag rab lenni: Kivált egy bőlcs elme mindég, Egy poetai tüzesség
Így szerelmi költészetében is azt látjuk, hogy a versekben szereplő nőknek alig van individualitásuk, egyéni arcuk – bárkik lehetnének. Nem véletlen, hogy a költő simán ki tudta cserélni Rózsi nevét Lillára, amikor kötetet állított össze: számára ugyanis természetes volt, hogy a század nagy kérdéseire keresse a maga válaszát (hiszen filozófus-században élt! ), így szerelmes versei is elsősorban költői programjának alkotják részét, s csak másodsorban konkrét élmények lírai feldolgozásai. Ezt két dolog is bizonyítja. Az egyik, hogy a Lilla-versek egy része készen volt már (vagy készülőfélben volt), amikor Csokonai megismerkedett Vajda Juliannával. A másik, hogy Csokonai – aki az öröm poétája akart lenni, szembehelyezkedve a szomorúság költőivel – még a szomorúság, sőt, a kétségbeesés megéneklésére is a derűt, örömöt kifejező verszenét használja (jól látható ez A Reményhez c. költeményben). A különös az, hogy itt, A boldogság című versben viszont ennek fordítottját figyelhetjük meg! Vagyis a vers közvetve elárulja, hogy a költő, bár boldogságról ír, nem volt tökéletesen boldog a költemény írásának idején – mi lehet ennek az oka?
A kellemetlenségek elkerülése érdekében javasoljuk, hogy előadásainkra, koncertjeinkre a jövőben is a weboldalon keresztül, valamint az Interticket () országos hálózatában vagy a jegypénztárainkban váltsa meg jegyét. A 6. és a 7. versszakban újabb szemléletváltás következik: ismét igenlőleg rajzolja meg Csokonai a magány életérzését, ismét áldásait, jótéteményeit sorolja fel, emeli ki. Mentsvára a magán szomorkodónak Csak a te szent erődbe van, Hol bíztatásit titkos égi szónak Hallhatja a boldogtalan. Te azt, ki megvetette a világot, Vagy akinek már ez nyakára hágott, Kiséred és apolgatod; Magát magával bíztatod. A Magánosság menedék azoknak, akik boldogtalanok, akiket a társadalom kivetett magából és akik sajnálják önmagukat (a "magán szomorkodó" önmagát sajnáló embert jelent). Az ilyen embereknek a magány ad erőt, a magány biztatja, kíséri őket és ápolgatja lelküket. Mint egy szerető anya vagy mint egy kedves, jószívű asszony gondoskodik az elesettekről. Vagyis egy olyan nőalakot látunk, amilyen hiányzott Csokonai életéből: valaki, aki nem színlel, nem csapja be, nem árulja el, nem hűtlen hozzá, hanem vigasztalja, ha szomorú és osztozik örömeiben, amikor jó a kedve.
van-é benne hiba? Ha valamely'k részét hibásnak mondjátok: Hibáztok. A szépet rútnak gondoljátok. Ha tőlem kérditek: "Mi szép? " azt felelem: Én a szépet s rútat olyformán képzelem, Hogy szép mindaz, ami őbenne láttatik, Ami benne meg-nincs, az rútnak mondatik. Audi A3 első lökhárító - AUDI A3 - Első lökhárító - Külső optikai tuning - CARELLI optikai tuning Fortuna utca Holanda barnabas matekverseny feladatok 15 Csokonai Vitéz Mihály: A Magánossághoz (verselemzés) - XIII. kerületi szállodák, Budapest, hotelek Angyalföld - Szállás a(z) XIII. kerületben, Budapesten - Hotel foglalás Adventi koszorú kellékek Tetőtéri ablak beépítése Nav számlázó program ingyen Gmail archivolt levelek visszaállítása access
Piros orcádnak rózsájára Ámor új-új pecsétet nyom, Hószín kebled liliomára Lehellte az én fátumom! De kit bélyegzett ki színedre? Mék az a boldog valaki? S felőlem mit fuvalt mellyedre? Kiemelt szerelmes vers kategóriák Szerelmes vers beágyazása Vers beágyazása weboldalára » / Csokonai Vitéz Mihály versei A szépek szépe Ti, élet balzsamát lehellő leányok, A szépség tüzénél olvasztott bálványok, Kiket imád sok szív, áhítva rekszetvén S fellobbant óltárán a temjént égetvén, Óldjátok le rólam gyarló kötésteket! Nem tudlak imádni többé benneteket; Mert minden szépséget, mellyel hódítátok, Már az egy Lillában bésummálva látok. Jer, szépem! mutasd meg azt kevély nemednek Együtt, amivel ők csak külön kérkednek: Hadd mondják, akiknek van finomabb ízek, "Te vagy a remekkép, ők pedig a skízek, " Léda gyermekinek hűljön meg a vérek. Szégyenljék magok közt a görög vezérek, Hogy ők Helenáért vesződtek Trójánál; Holott lehet s van is szebb személy nálánál. - Állj ki, irígy! találj mocskot tagjaiba, Nézd, legkényesb ízlés!
Ebben az időben a költőnek minden reménye megvolt rá, hogy boldogságra találjon: kilenc hónapon át udvarolt Lillának, aki kedvezően fogadta közeledését, kölcsönös szerelem szövődött közöttük. Ez az örömteli időszak inspirálta A boldogság című verset, amelyben a költő igyekszik mindazt kifejezni, ami az életet élvezetessé teszi, amitől vidám, könnyű és szabad az ember lelke. A verset az Anakreóni dalok című versciklusába sorolta be. A vers keletkezési dátuma valószínűvé teszi, hogy a költeményt a Lilla-szerelem valóságos élménye ihlette, ugyanakkor a 22 anakreóni dal közül ez a vers illeszkedik egyik legjobban Anakreón, a költő-előd által nyújtott mintaképhez is. Miért fontos azt kiemelni, hogy a verset egy konkrét élmény ihlette? Mert Csokonai szerelmi költészetének legtöbb darabját nem egy konkrét érzelem vagy személyes élmény szülte, hanem inkább egy előzetesen kialakított költői program, egy filozófia része. Ez nem jelenti, hogy a költő életéből hiányozna a nagy szenvedély – hiszen ismerjük a Lilla-kapcsolat történetét –, hanem hogy Csokonainál a vers viszonylag független egy-egy konkrét élménytől.
Lehetséges-e, hogy a filozófusként magáévá tett ideálvilág annyira normává vált számára, hogy a valóság egyetlen pillanatra sem tudott megfelelni ennek az ideálnak? Olvassuk végig a verset! A boldogság Most jázminos lugasban, E nyári hűvös estvén, Lillámmal űlök együtt: Lillám velem danolgat És csókolódva tréfál, Míg barna szép hajával Zefir susogva játszik. Itt egy üveg borocskát A zőld gyepágyra tettem És gyenge rózsaszállal Száját be is csináltam, Amott Anakreonnak Kellő danái vannak Kaskámba friss eperrel. Egy öszveséggel íly sok Gyönyörűt, becsest ki látott? S ki boldogabb Vitéznél? Anakreón, az antik költő neve nem véletlenül tűnik fel a versben: egyrészt az ő költeményei szolgáltak mintául Csokonainak, másrészt ő volt Csokonai példaképe. Ő az egyetlen olyan alakja az irodalomnak, akiről a költő tanulmányt is írt. Anakreón egy bizonyos életfelfogást jelképezett számára, bizonyos filozófiai meggyőződést, amelynek a boldogság kérdése áll a középpontjában. Mit is takar ez a Csokonai által "kurta filozófiának" nevezett költői program?
Egy álomvilágot teremt Csokonai magának ebben a versben, ahol boldog lehet, ahol szeretik, ahol megfáradt vándorként megnyugvást talál a magány istenasszonyának társaságában. Most feltalálom, majd elvesztem Lillát s belső nyugalmamat. Ha látom őtet, felhevűlnek Rabbá-esett érzéseim; Ha eltávozik, hanyatt dűlnek Tornyodzó reménységeim. Imádandó kegyes képének Mindennap temjénezhetek: De egy nyájas kis istennének Tekintetére reszketek. Erről bátorít, arról ijjeszt A tisztelet s a szerelem; A szív emel, az éj lesijjeszt. Óh, csiklándozó gyötrelem! Lelke kegyes; de negédjétől Ójjatok, irgalmas egek! Szava nyájas; de egy nem-jétől, Mint a haláltól, rettegek. Szeme, mint élet csillagzatja, Boldog napra hív engemet; Mégis, mint a villám, meghatja És öszverázza szívemet. Édes mézharmattal kecsegtet A nyíló rózsa ajjakán: De hátha még halált csepegtet Szívemre, hogyha meg nem szán? Óh, értem teremtett szép lélek, Hogy szívem ki nem önthetem! Tőled reménylek, tőled félek: Terád van bízva életem.