Szöveg: Kenyér () Képek: Aprilia A tesztmotor az 1200-es Caponord alapváltozata volt, ami a véleményem összegzésében elég fontos tényező lehet. A tesztútvonalam elég szerencsésnek mondható: Budaörs környéki utakon, városban, főútvonalakon, kisebb szerpentineken volt lehetőségem faggatni a kategória újoncát. Tudva, hogy 4, 5 millát fogok a combjaim közé, aggódva kezdtem meg a kiválasztott utat… Elővigyázatosságom jeleként még a parkolóban "rain" módba raktam az elektronikát, betettem az észrevehetetlenül kapcsoló váltót egyesbe, kiengedtem a kuplungot, és lustán útjára engedtem az Aprilia legfiatalabb oroszlánját. Már az első kilométereken feltűnt, hogy bizony ha nagyon megfosztják az éltető benzintől a nagymacskát, hajlamos a torpanásra. Megmondom őszintén, nem tudom hány lovat ereszt az aszfaltra Rain üzemmódban, de ezt csak úgy érhették el, ha nagyon kevés üzemanyagot kap… Ennek következménye, hogy magas sebességi fokozatban, alacsony fordulaton rögtön érezhetővé vált a V2-esekre jellemző rángatás.
-nek, hogy rendelkezésemre bocsátotta a tesztmotort!
A Brembo fékek a hírükkel ellenben jók és a futómű sem marad el a japán konkurensekétől – érezni, hogy alapvetően aszfaltra hangolták, és ugyan egészen jól megbirkózik a földutakkal, de attól ez még egy nagyon kényelmes hosszútávú túramotor. És mint ilyen, a szélvédelme pompás, a tesztút alapján simán bevállalnék rajta egész napokat is. Pár kilométer alatt lebontja az előítéleteket, és amikor már nem aggódsz amiatt, hogy szét fog esni, sorban tűnnek fel a jó dolgok: az állítható kezelőszervek, a hidraulikus kuplung, a remek egyenesfutás. Tíz perc után már tökéletesen otthon érzem magam rajta, mintha évek óta együtt túráznánk. Az üléspozíció ideális, kényelmes, de nem tatás; a Caponord minden mozdulatában benne van az a fajta feszesség, amely valahogyan az összes olasz motorban ott bujkál. Miért is ne lenne feszes, a csodálatos, alumínium váz sportmotorosan merev és a vaskos, 50-es teleszkópvillák sem hajladoznak. A közhiedelemmel ellenben a Caponord egyáltalán nem megbízhatatlan, viszont vannak ismert típushibái, amelyek mostanra vagy kijöttek, és elhárították a korábbi tulajok, vagy az adott példányt a gyártási szórás miatt nem érintik.
187 centiméteremmel is magasnak mondható a Caponord, ez alacsonyabb pilóták esetében üléscserével orvosolható. Mind a vezetőülés, mind az utasülés nagyon kényelmes, bár utóbbira még 175-180 cm magas utas is nehezen száll fel, mivel a hátsó ülés jóval magasabban van, mint az első. Előny viszont, hogy így az utas kényelmesen lát előre. Az utas lábtartója kényelmes, bár kialakítása kicsit elnagyolt és úgy hat, mintha a kész motorról lemaradt volna és utólagos gyártás során került volna a helyére. A hátsó ülést könnyedén le lehet venni, az első leszereléséhez szerszám kell. Az előbbi alatt található egy kicsi tárolórekesz, mely azonban beázhat, és kevés kiegészítőt pakolhatunk bele, ami egy túragépnél mindenképp hátrány. A csomagtartó idom műanyag és a csomagok felkötözésekor vigyázni kell, hogy a kipufogóhoz ne érjen a pakk. A Caponord a hűtő meleg levegőjét egy kis műanyag lappal tereli a térd külső oldalára, így hűvös időben kellemes komfortérzetet biztosít vezetőjének. Nyári hónapokban sajnos a váz melegedésével együtt ez inkább hátrány, mint előny.
2007-es Honda CBR600RR és CBR1000RR modellekével megegyezik. – Segédváz csavarjai meglazulhatnak Forrás: Capopedia és még sok más
teljesítmény: 98 LE 8250 1/min-nél Max.
A vezetővel bőven három mázsa fölötti tömeghez sajnos alulméretezték a fékrendszert, ezért határozott lassításhoz keményen kell marni a kart. Illetve a vékony tárcsák is elkékülnek egy durvább szerpentines hajsza végére. Noha a Caponord futóműve egyből bizalmat ébreszt, az 50 mm-es belsőcső-átmérőjű teleszkópok látványa nagyon meggyőző. A merev vázzal együtt a szűk kanyarokban is kiszámíthatóan viselkedik a motor, de a konkurens modellekhez képest – Honda Varadero és Suzuki V-Strom – a futómű nem érződik különösebben jónak. Ha azonban nem a szélső tartományokban motorozunk, és bizony a többség nem ott használja a motorját, a Caponord tüzes karakterével és példás kényelmével üdítő különlegesség. Az ETV 1000 megbízhatóságára általában nincs panasz, de sajnos vannak típushibák, amelyekkel számolni kell. Noha a töltési rendszer meglehetősen egyszerű, okozhat kellemetlen meglepetéseket. A leggyakoribb hibajelenség a feszültségszabályzó meghibásodása. Mivel az egység megegyezik a 2007-es Honda CBR600RR és 1000RR-ben használttal, sokan bontóból pótolják, de ilyenkor benne van a pakliban az alulméretezett alkatrész újabb meghibásodása.