A varázsló erre feldühödik, mérgében újra lezárja a bejáratot, és sorsára hagyja a fiút. Így megkezdődik Aladdin varázslatos kalandja.
Aladdin ezek után megfogadja, hogy soha, de soha többé nem kóborol, nem csavarog, és nem barátkozik tolvaj gyerekekkel, hanem teljes életet él, dolgozik, és feleségül veszi Agraba egy szál gyönyörű szép hercegnőjét is. Ahogy azt a történetből is le lehetett szögezni, az eredeti 1982-es kultusz animének egy paraszthajszálnyi köze sincs a 90-es évek közepe felé elkészült Disney-s változathoz, de számomra ez nem is baj, hiszen érdekes volt megismerni egy (h)ősrégi legendát teljesen máshogy elmesélve. A legnagyobb pozitívum az egész animében a történetvezetés. Precíz, de mégis lendületes, hiszen eléggé rövid animével van dolgunk (egy órás játékideje van). A történetvezetésen kívül a karakterek jellemfejlődése is meglepően jól sikerült, főleg Aladdin esetében: a csavargó, magát a világra nem kívánó koldusgyerekből egy szerény, bölcs, és gazdag fiú válik. A zenék kissé nejlonzacskó szagú nemtörődést árasztanak magukból: a kígyótámadást, a varázsló legyőzését, és az egybekelést ábrázoló jeleneteken kívül nincs, vagy csak egy narancshéjnyi zenét hallunk.